Szívforma tenyere zöld,
kamrája feketeföld,
virága nevet a világra,
hívsága egyetlen hibája.
Fészkében nem lakik madár.
Csalfán a Nap után tekereg
míg szára engedi,
magját melengeti utoljára,
cinkéket vár télen vacsorára.
(napraforgó)
*
Irulok-pirulok
mákonyos rokonok miatt.
Mezsgyéken guggolok,
pirosra festem a nyarat.
Szirmom a bimbóban
fehér, majd rózsaszín,
foltokat hagyok
a zöld mező szárnyain,
feltörő emléked,
ha hóra cseppen véred,
engem idéz.
(pipacs)
*
Bokor alján reszketsz.
Félsz, ha felfedezlek
szépséged rabul ejt.
Vinnélek magammal,
tavasz van, az ég
parányi földi mása
épp elég egy vallomásra.
Erdőszél az otthonod,
jó, ha illatod adod.
(ibolya)
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:08 :: Takács Dezső
