Mint már említettem, nagyon örült Petike a kutyusnak.
Azt tervezte, hogy elviszi sétálni. Gyönyör? helyen lakott. Egy akkora park volt ott, amibe minden belefért. Szök?kutak, fák, utak, patakok. Ezt már a városrész gyöngyzsemének is szokták nevezni. A legszebb az a kis patak volt, ami a közepén csordogált. Ez volt az úticél. Füléig ért a szája, amiatt, hogy neki is lehet házikedvence. El akarta vinni vizsgálatra, nehogy beteg legyen, hisz úgy találták. Így azt is megtudhatja, hány éves, talán még azt is, van-e testvére. Nem mára tervezte ezt, de az anyja nyaggatta vele. Nem szigorúak Petike szülei, ám ebben az esetben azok voltak, mert csak akkor maradhat az eb, ha egészséges. Már úton voltak a rendel? felé, és a vizsgálat megvolt két perc alatt. Hazafele menet a négysávos melletti kis járdán mentek, ami mögött egy parkoló állt. Amint átért a másik oldalra, kitolatott egy ezüst szín? Mercedes. Ahogy meglátta Rexit, lefékezett, lehúzta az ablakot, majd ezt kérdezte a fiútól:
– Hé, te kisfiú, ez a te kutyusod?
– A nevem Peti, és nem, mert lent az erd?ben találtuk – mondta meglepve.
– Akkor sajnos azt kell mondanom, hogy ez a kutyus az enyém.
– Nagyon sajnálom, de hát ha ez igaz, akkor parancsoljon – mondta illedelmesen, de fájó szívvel.
Rögtön hazament, hogy szóljon a barátainak telefonon. Amint ezt megtudták, kicsit elkeseredtek, de elfogadták ezt és megígérték, hogy örök barátok maradnak.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:22 :: Tésik Patrik
