*
bevezető
A szemem már akkor jóllakott veled,
mikor első nap megismertelek.
……………………………
Gyönyörű vagy, természetes, nyugodt,
ajkad akár a hős patak, ajkamon csillogott,
hajad hullámzik a szélben, lángot formálva él,
arany a nyári naplementében, ahogy arcomhoz ér.
Tested, akár a megművelt föld hangja,
semmi gaz, semmi purgában hagyva,
érintésed nyugtató, a rosszindulat elkerül,
de…csak…csak üres vagy belül.
………………………………
utóirat
S ez elég, hogy elengedjelek,
a szél vigyen messze tégedet.
Legutóbbi módosítás: 2010.05.05. @ 18:00 :: Thököly Vajk