Nézem az arcokat.
Álmos tekintetekben az éjszakát kutatom,
sálak, gallérok mögül kivillanva
egy szeretkezést idéz? harapás nyomot a nyakon,
vagy csak egy mosolyt,
barátságosan,
de halott világ ez,
üres szemek merednek rám fásultan.
Tépkedem a perceket.
Az id? magába zár,
némán roppantja meg gerincem
s undorral felejti a múltban létezésem.
Egykedv?en várok.
Átsuhan ajkamon csókod íze,
b?römön kezed mozdulata.
Lelkembe mar a félelem,
életem utolsó állomására érkeztem
és nincs tovább.
Vonat fékez el?ttem.
Felsikít a sín,
rozsdás, id?t?l mocskos kocsik alatt.
Rossz helyen állok,
mert helyem
a sínek között van,
a végtelenbe futó szemétben.
