*
Reggel volt.
Eső esett vigasztalan egyhangúan.
Arcát nézted, higgadt tekintetét,
megsimogattad kormányt fogó kezét,
szemlehunyva a jövőt vágytad,
nyugodt életed vele álmodtad.
Reggel volt.
Gondolatod féksikoltás szaggatta,
riadó szemed fényszóró vakította,
s jött a csattanás,
a soha el nem múló pillanat,
szétszakítva az összefonódott álmokat.
Temettél
és nem feledtél.
Álmodban ma is a fék csikorog
és szemed sarkában,
könnyeidben,
élnek a sóvirágok.
Legutóbbi módosítás: 2010.05.24. @ 14:54 :: Tiszai P Imre