Van néha úgy, hogy búcsúzni kell, nem belső, hanem külső okok miatt. A szív még maradna, az ész azonban erősebb.*
Szóltam a percnek, vállalja el sorsát,
látogatni jön a búcsúzó idő,
legyen az óra gyöngéd, feledtető,
ha már a szíven győzött az okosság.
Szóltam a Holdnak, legyen most megértő,
nyissa ki éjjel az illatos rózsát,
ezüst fények a tájat kápráztassák,
feledtessen az éj, legyen szédítő.
A búcsúzáskor állítsd meg az órát,
fogyóban már a szembeszálló erő,
kitartásunkat sajnálatok oldják,
józan eszedet még egyszer vedd elő,
élje mindenki az elrendelt sorsát,
melybe majd álmunk néha csillagot sző.
Legutóbbi módosítás: 2010.06.14. @ 09:03 :: Bonifert Ádám