Bonifert Ádám : Emberi zsoltár

… Noé kellene, de nincsen, vannak mégis napi hősök…*

 

 

Bánatos a felhők arca,

könnyeső hull a világra,

széltépett fák jajongása

összeolvad fájdalommá,

mintha átok kísérgetne,

sanyargató baj baj után,

összeszorult szívdobbanás,

félő lélek, reszkető test,

kérő ima, átkozódás,

hol van ilyenkor az isten –

Noé kellene, de nincsen,

vannak mégis napi hősök,

erős lelkű, gyötrött testű

kitartók és bátor küzdők,

összetartók, áldozatos

mai árvízi hajósok –

meddig tart még a negyven nap,

fáradó a segítő kéz,

reményveszett jelen, jövő,

eddig tart csak az életnek

eredménye, semmi lesz úr,

kárba veszett növény, állat,

összerogyott táj és otthon –

mégis, mégis  lesz még új nap,

új napkelte, fényes hajnal,

új lélegzet, meleg mosoly,

újra nő a táj, az otthon,

lesz még ünnep, élő remény,

csak kibírni, kitartani,

hinni, hogy erős az ember,

s örvénylő hullámok hátán

mégis úszik jövő felé.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:08 :: Bonifert Ádám
Szerző Bonifert Ádám 311 Írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.