… amíg még hittem… *
Felejteni megtanítottál,
idők szálát részekre tépni,
gyökeres emlékekre lépni
minden memória bokornál.
Lezártam a színpadi képet,
kihunyt fényeid sem maradtak,
függöny mögött piruló alak,
silány fotó mattult emléked.
Titoktalanná lefejtett váz,
nem melegít már, nem is éget,
belülről nem rohan le láz,
felégett forgáccsá lett minden,
csikorgató szó nem aláz,
nem ezt akartad, amíg még hittem.
Legutóbbi módosítás: 2010.06.08. @ 07:24 :: Bonifert Ádám