Bonifert Ádám : Önámítás

Nehéz élethelyzetekben sokan menekülnek a világ elől. De valóban ilyen a menekülés útja?…Örüljön, akit még nem ért el kísértés…*

 

 

 

Mondd, jártál-e már kívül a világon,

hogy senki nem volt, aki visszavárjon,

valahol száll a képzelet, ragyog az ég,

és az az ég, nem neked ég, nem a tiéd.

Egyszer még minden jóra fordul,

s mire egy új nap vére csordul,

minden már másként lesz.

 

Mondd, jártál-e már részegen az utcán,

a ködbefolyt bajokról mit se tudván,

sziszeg a sárga alkohol, pezseg a vér,

új dalra kér, csábít, mesél, s félrebeszél.   

Majd egyszer minden jóra fordul,

s mire egy új nap fénye csordul,

minden már másként lesz.

 

Mondd, ültél -e már kábulat ölében,

hogy hittél mesés káprázatos létben,

varázsszer tartott markában, bilincsbe vert,

mámoros perc mélyén heversz, s már nem felelsz.

Talán még minden jóra fordul,

s mire egy új nap békét mordul,

minden már másként lesz.

Legutóbbi módosítás: 2010.06.27. @ 07:52 :: Bonifert Ádám
Szerző Bonifert Ádám 311 Írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.