A tőled kapott honorárium a legcsodálatosabb volt számomra: két párás szem és néhány könnycsepp.*
Mi megőriztük szemünkben a fényt,
a szívünkben a hitet és reményt,
a lelkünkben az örömet és szépet,
a testünkben a dolgos, küzdő létet,
és őriztük a közös sors varázsát,
az összeérő kezek bíztatását,
az utat melyen egykor elindultunk,
a sorsot, melyet együtt felvállaltunk.
Mi megőriztük hangunkban a dalt,
a belső zene hol halkult, hol szárnyalt,
a színek bennünk életképpé értek,
a szó, a szín, a hang együtt meséltek,
s a harmónia döccenői közben
a dallam íve megmaradt töretlen,
s a csillagok, ha üzentek az éjben,
mindig volt helyünk, időben, térben.
Legutóbbi módosítás: 2010.06.19. @ 08:46 :: Bonifert Ádám