Csicsíja babája,
készülj a halálra,
ki bánja, mi bánja,
mért jöttél világra,
senkise ne szánja,
ha árva az árva.
(tükör recseg, elvermelik az arcom,
valaki sír, s én odaátról hallom)
Egy kéz simít és dallam ringat
késsel vájt bölcsőt álmaimnak,
a parti fűzfák szomorúznak,
a vadkörtefák háborúznak,
a bokrok ülnek földbe törten,
és fák nyújtóznak körbe körben.
Csicsíja babája,
ringatva kínálja,
készen a szerelem
ég veled, ég velem
menyasszony ruhája.
Be szeretnék, be szeretnék
óriásfa lenni,
be szeretnék, be szeretnék
gyümölcsöt teremni,
szakajtsanak nap-nap rólam,
s ágaimon pusztulóban
sose legyen semmi.
Én átkarolnám a világot,
hogy legyen békességgel áldott,
és egyszerűn csak emberi,
fölmelegítném, aki fázott,
keresnék szerelmet neki,
adnék vizet, s meleg kenyérrel
raknám a kosarát teli.
Jaj éjszakám, jaj világom,
szemem kerüli az álom,
nincsen vége semmi útnak,
összefutnak, összefutnak,
jaj éjszakám, jaj világom,
holló ül a körteágon.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:58 :: Böröczki Mihály - Mityka
