Böröczki Mihály - Mityka : Az elmaradhatatlan kenyérsütés

2010.06.09. Böröczki Mihály - Mityka Vers 9
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Mi őriz mégis homálylón pár képet,

kerettelen múltat ki méreget,

hogy a hiányzó, bemaszatolt részek

kibonthassák a folttalan egészet,

matat közöttük, s el-eltévelyeg.

 

Kenyeret sütött nagyanyám. Egy hétre

elég volt egy-egy óriás kenyér,

s a maradékot – most értem meg végre,

hogy miért maradt mindig egy kevéske,

lángosnak gyúrta meg a kedvemér’.

 

Hol az az udvar, hol az a kemence,

és nagyanyám is merre tekereg?

– Nem változott a kenyérsütés rendje,

fönt gyúrja-gyúrja egyre kerekebbre

az Istennek a fehér kenyeret.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.06.09. @ 07:28 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.