Ahogy a fúró belemart a fába,
a gyalupadot táncos illat járta,
megcsavarodott, biztos kéz tekerte,
s nyers dalba mart a fa és a fém serce,
mert telis-teli volt poros derűvel,
az égig ért az apró bognárműhely,
a suttyanó gyalut is megcsodáltam,
s míg időztem a deszka derekában,
langy fűrészporba ragacsolt a lábam,
s a furdancs közben forgódott a fában,
meglátódott, hogy kézre-mellre illett,
s a mozdulatba illőn besegített,
hogy összejött a tapintás a réssel,
én leselődtem bölcs semmittevéssel,
nem szóltak, én sem zavartam a rendet,
csak éreztem, hogy szemrevételeznek,
s az időtelen, jó téblábolásban
egy szekérkerék küllőit csodáltam,
s a futni vágyás lassan kifelé tolt,
de az a pár perc mérhetetlen szép volt.
Legutóbbi módosítás: 2010.06.29. @ 07:05 :: Böröczki Mihály - Mityka