Böröczki Mihály - Mityka : Szecskavágó

Nyomtatás

A nagy kerék, a félelmesnek látszó,

a lendületből ölő szecskavágó,

úgy aprított a kukoricaszárból,

hogy egy lendítés körbevitte százszor,

s mint nehezen bírt jót akármi vésztől,

úgy tartották távol a gyerekkéztől,

de bennem néha meghagyták a merszet,

s a nagy kerék kis izmomtól tekergett,

az ügyelő szem rám terelve hagyta,

hogy én tekerjem, toljam is darabra,

s úgy ösztökélte nagy tapasztalását,

hogy érezzem is, mikor bíztatást ád,

az öröm sosem esett nehezemre,

hát boldog voltam, mint nyáron az este,

még ma is eltölt az a régi mámor

az összekevert szecska illatától,

és imádtam az égigérő sorsot,

mi egyet-mást még velem is megoldott,

a tehenek melegét ma is áldom,

el-elkérődznek egy-egy harapáson,

és farkcsóválva, fej fordítva néznek,

mint részesét az ízes estebédnek.