Böröczki Mihály - Mityka : Tájidézés

2010.06.10. Böröczki Mihály - Mityka Vers 6
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

Guggolt a gyerekkor szivárvány-világa,

én föntről néztem, hátha

rázuhanok a zsugorodott tájra,

de moccanatlan hallgatott, ahogy

kérdőn-illetlen pillantásom állta.

Tovább fürkésztem. Dimb-domb magyarázta

hol is vagyok, darázs szállt vadvirágra,

bokor zizzent, gyors szél futott a fákra,

és évek multán kitakart ölét

léptem, hangom barátkozó zajára

a csöppnyi táj még egyszer fölkínálta.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.06.10. @ 07:26 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.