“…Bent a halál szele csapja szelét…”
(nem szóismétlés!)
(nem szóismétlés!)
Nem hagy aludni a fájdalom –
összetör engem is, ámbár
társaimat hasogatja, de hallani
kín, ahogy éppen
szívmonitor monoton csipogása
furakszik agyamba,
s jajszavak állhatatos panaszát
ütemére siratja.
Bent a halál szele csapja szelét –
vigyorogva kacsintgat,
s várja a percet – arája ma hátha
ölébe’ maradhat.
Ám odakint csalogány dala
hallszik – el?zi a gondot,
s általa újraszületve
a halnali fényre mosolygok…
(Kedves Jolán, ez egy nagyszer? vers, de kérlek, hogy a szóismétlést szüntesd meg, mert er?sen visszarántja a m?vész értéket – “Bent a halál szele csapja szelét…”
Mondjuk: “Bent a halál szele meg-meglegyint…”
Hm?)
szeretettel üdvözöllek: Rossner Roberto
Legutóbbi módosítás: 2010.06.12. @ 09:19 :: Czirják Jolán