Czirják Jolán : Kórházi csalogány

“…Bent a halál szele csapja szelét…”
(nem szóismétlés!)

Nem hagy aludni a fájdalom –
összetör engem is, ámbár
társaimat hasogatja, de hallani
kín, ahogy éppen
szívmonitor monoton csipogása
furakszik agyamba,
s jajszavak állhatatos panaszát
ütemére siratja.
Bent a halál szele csapja szelét –
vigyorogva kacsintgat,
s várja a percet – arája ma hátha
ölébe’ maradhat.
Ám odakint csalogány dala
hallszik – el?zi a gondot,
s általa újraszületve

a halnali fényre mosolygok…

 

 

(Kedves Jolán, ez egy nagyszer? vers, de kérlek, hogy a szóismétlést szüntesd meg, mert er?sen visszarántja a m?vész értéket – “Bent a halál szele csapja szelét…”

Mondjuk: “Bent a halál szele meg-meglegyint…”

Hm?)

 

szeretettel üdvözöllek: Rossner Roberto

Legutóbbi módosítás: 2010.06.12. @ 09:19 :: Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"