Apáczai Csere János, (Apáca, 1625. június 10. – Kolozsvár, 1659. december 31.), filozófiai és pedagógiai író, a hazai m?vel?dés, tudományosság és nevelésügy úttör?je, aki közt szolgáló tevékenységében harmóniát teremtett erdélyi, magyar, európai és egyetemes emberi értékek között.
Anyagilag szegény, de lelkiekben, szellemi értékekben gazdag székely magyar család gyermekeként látott napvilágot. Az elemi iskolát szül?falujában, középfokú tanulmányait Kolozsváron végezte. Itt Porcsalmi András rektor példája gyakorolt rá nagy hatást, aki a mesterségek és tudományok ismeretére magánúton is oktatta. 1643 ?szét?l a gyulafehérvári f?iskola hallgatója, ahol Bisterfeld János Henrik személyében akadt olyan tanítóra, aki az enciklopédikus tudás megszerzésére ösztönözte. Hatására írta: „a szorgalom dühe oly lázba hozott, hogy megragadtam Alstedius nagy Enciklopédiáját, és a hexológiától kezdve egészen a zenéig minden tantételét leírtam…”
A tehetséges ifjú tanulmányait 1648 nyarától – a református egyház ösztöndíjasaként – hollandiai egyetemeken kezdte. A franekeri egyetem anyakönyvében 1648. július 22-i dátummal találjuk bejegyezve nevét; majd Leiden, Utrecht, Harderwijk a folytatás következ? állomásai, ahol a keleti nyelveken kiv?l egyéb tudományokban is b?vítette ismereteit. Közben utazást tett angol, francia és belga földön. Tanulóévei alatt behatóan foglalkozott a hollandiai szellemi élettel, az Angliából beáramló puritán nézetekkel, Ramus és Descartes filozófiájával. 1651-ben az újonnan alapított harderwijki egyetemen teológiai doktori szigorlatot tett. ? lett az egyetem els? doktora. Disszertációjának címe: Disputatio Theologica Inauguralis De Primi Hominis Apostasia…, tárgya az els? ember b?nbeesése.
1651-ben megn?sült; Aletta van der Maet jómódú polgárlányt vette feleségül. Apósa házában kezdte meg els? nemzeti nyelv? enciklopédiánk el?munkálatait. 1652 ?szén hozzákezdett a Magyar Encyclopaedia megszövegezéséhez. Ekkor kapta meg Csulai György püspök Erdélybe hazahívó levelét. 1653 nyaráig megszerkesztette és nyomdába adta m?ve elkészült fejezeteit, majd feleségével és id?közben született gyermekével hazaindult, s 1653. augusztus 29-én a nagy multú szellemi központba, Gyulafehérvárra érkezett. II. Rákóczi György fejedelem a gyulafehérvári kollégium tanárának nevezte ki. 1653. november 11-én De studio sapientiae címmel a bölcsesség tanulásáról tartotta meg székfoglaló beszédét. A költészet tanszékét elfoglalva ezenkívül gondolkodástant, ékesszólást, héber és görög nyelvet, valamint latin klasszikusokat tanított.
1654-ben kinyomtatta a Magyar Logikátska cím? (az akkor 9 éves I. Rákóczi Ferencnek ajánlott) tankönyvét, hozzákötött tanácsaival a tanulásban elcsüggedt ifjaknak. 1655-ben pedig már a Magyar Encyclopaedia kinyomtatott példányait is kézbe vehette.
De ahogy kibontakozott hatalmas iramú szellemi tevékenysége, úgy fokozódott haladó gondolataival szemben az uralkodó körök haragja. 1655. szeptember 24-én a záróvizsgán Basirius Izsák, a kivégzett I. Károly angol király volt udvari papja, a fejedelem jelenlétében nyilvános vitát provokált. Apáczai kiállt eszméi, a haza szellemi haladásának ügye mellett. Ezért II. Rákóczi György büntetésül a leégett kolozsvári kollégiumba helyeztette át.
1656. november 20-án De summa scholarum necessitate earumque inter Hungarorus barbariei causis (Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról és a magyaroknál való barbár állapotuk okairól) címen és témáról mondta el beköszönt? beszédét. Az iskola nem csupán a fizikai épület meg a technikai berendezés, hanem els?sorban „tanítók és tanulók rendezett társulása, akik az emberi életkörülmények szempontjából hasznos és szükséges ismereteket tanítanak és tanulnak”. A kolozsvári kollégium Apáczaival az élén ilyen iskola lett. Iskolateremt? munkásságát Lorántffy Zsuzsanna és Barcsay Ákos fejedelem is nagyra értékelte.
1658-ban feljebb lépett kezdeményezéseiben, Barcsay Ákos fejedelem elé egy erdélyi magyar fels?oktatási tanszervezet tervét terjesztette a következ? cím? iratában: A magyar nemzetben immár elvégtére egy Académia felállításának módja és formája, melyben megmutattatik, mind amely könnyen mindjárást is meglehetne, mind az pedig, mely kicsiny akadályok állottak ebben ennek el?tte is ellent. De az ? értelmében vett magyar akadémia eszmei alapk?letételénél tovább nem juthatott. Hatalmas sodrású lázas tevékenységét 34 éves korában tüd?baj szakította félbe. Az 1659-es esztend? évzáró napján zárult földi élete. 1660. január 9-én helyezték el hamvait a házsongárdi temet?ben. Nem sokkal utána követte a halálba felesége és gyermeke.
Csontos Márta
Aletta Apáczai Erdélyben
Isten hangjában rezg? frekvencián
remegsz, s éled veled a lehet?ség,
te vagy a tudatos akaratlan,
ki mozdítja az üresség ajtaját.
Te vagy, ki a képzelet lapján
formába öntöd az alakzatot,
s megfejtett talányként lebegsz
az igaznak vélt látszat határán.
A teremtés ünnepe legyen veled,
légy bet?im testébe zúzott felelet.
„Tégy oly célt fel, amelyre soha senki nem ért. Mert szép dolog a középszer? tudós emberekkel elérkezni, de szebb még a legtudósbakkal egyarányú messze hagyíttani, a legszebb penig mindeneket fellyülhaladni, és a nagy hegynek oly részében állani, ahová soha senki maga erejét?l nem hághatott, s talám soha nem is hág.”
“Ha – mondotta, vallotta Apáczai 1656-os kolozsvári beköszönt?jében – olyan korba csöppentünk bele, melyben a bölcsességet és annak professzorait lyukas garasra sem becsülik – semmivel sem többre, mint a legnagyobb tudatlanságot -, akkor essünk kétségbe? Hagyjuk faképnél az iskolát? Nem! Szégyenen és gyalázaton keresztül nekifeszülve az erény felé kell törekednünk! A jelenkori gyalázatért kétszeresen megfizet majd gyalázóinknak az utókor, csak lankadatlanul igyekezzünk azt megérdemelni.”
„Egészségedre mindazáltal gondot viselj, mert anélkül dolgodban el nem járhatsz. Állj inkább, mint ülj; fuss, mint menj; soha tudományi fegyveredet kezedb?l le ne tedd. Az munka közt virágzik a virtus. Nem is lehet derekas dolog, úgy tetszik, az melyhez fáradtság nélkül juthatsz. Qui cupit, capit omnia. [Aki törekszik, mindent elér.] Az tudomány gyükere keser?, gyümölcse penig gyönyör?séges. No tehát, ha mellyedben vagyon még elevenség, ha szívedben a virtusnak csak egy szikrája maradt, távul, távul légyenek minden lágy, könny?, kényes dolgok, keményeket, keményeket keress, t?zön, vízen, k?sziklákon, havasokon járj, kelj. Scyllákot, Syrteket, Charybdeket kergess. Valahol ez földön nehéz dolgot hallasz, ott teremj. Ez indulatodnak sarkából csak az halál vessen ki.”
Apáczai Csere János: Magyar Encyclopaedia
(Utrecht, 1653)
M?veiben, m?vének folytatóiban holta után is él az ember. Legjelent?sebb m?ve a Magyar Encyclopaedia, amely nagyobb részében természettudományos, bölcseleti, matematikai kérdésekkel és a „csinálmányok” világával foglalkozik. („A csinálmány oly dolog, mellyel a természeti dolog az ember szükségére a mesterség által jobban alkolmaztatik el.”) Külön érdeme, hogy az általa tárgyalt tudományterületeken magyar szakkifejezéseket használt. A tudomány, az értelmiség nyelve a latin volt, így e nyelvi fordulat azt is jelezte, hogy a magyar nép széles körei számára kívánta hozzáférhet?vé tenni a tudást. „Oly könyvet adnék a magyar ifjúságnak kezébe, melyben anyai nyelvén többire minden szép és hasznos tudományokat olvashatna.”
Nevéhez f?z?dik az els? magyar nyelv? logika megalkotása is. Felismerte a logika és a logikus gondolkodás kiemelked? fontosságát. Prométheusz az ? felfogásában egyszerre hozta le kezében a tüzet és fejében a logikát. De ugyanakkor azt is felismerte, hogy „a tisztán logikus tisztán szamár”.
Apáczai mindenekel?tt nevel? volt. Gyakorlati célt tartott szem el?tt elméleti munkásságában is. Enciklopédiájának címlapján rögzítette, hogy minden igaz és hasznos bölcsességet össze kíván gy?jteni, rendszerbe foglalni, és magyar nyelven mindenki használatára bocsátani. Nagy volt az akarata és a tudása is. M?vel?déstörténetünk magvet?je, a hazai tudományosság és nevelésügy úttör?je, akinek példájából nemzedékek merítettek er?t.
“Ez az, derék olvasóm, amire elöljáróban akartalak figyelmeztetni – zárja Apáczai a Magyar Enccyclopaedia igaz bölcsességre törekv? olvasójához intézett m?ve El?szavát -. Az én számomra fölöttébb szükséges volt ez, de azt hiszem, a te számodra sem volt teljesen haszontalan. Valószín?leg világosan kit?nik mindebb?l, hogy azok közül, aki tanulmányaikban el? tudják segíteni a magyar ifjúságot, én a legkisebb, de azok közül, akik el? akarják segíteni, a legnagyobb vagyok.”
M?vei
· Disputatio theologica de introductione ad philosophiam sacram. Ultrajecti, 1650.
· Disputatio theologica inauguralis. Hardetwick, 1651.
· MAGYAR ENCYCLOPAEDIA. Az az, MINDEN IGAZ ÉS HASZNOS Böltseségnek szep rendbe foglalása és Magyar nyelven világra botsátása. APATZAI TSERE JANOS által. Ultrajecti, 1653. – (A CÍMLAP ITT.) [Mai nyelv? átiratban/olvasatban: Magyar Enciklopédia. Az az minden igaz és hasznos bölcsessségnek szép rendbe foglalása és magyar nyelven világra bocsátása Apáczai Csere János által. Utrecht, 1653-1655.]
· Oratio de studio sapientiae. (Gyulafehérvár, 1653.)
· MAGYAR LOGICATSKA mellyet a’ kitsindedek számára írt APATZAI JANOS, egy a’ tudomány dolgában meg kivántatot TANATS-tsal egyetemben. FEJERVÁRAT. Nyomtatta Maior Marton. M.DC.LIV. [Mai nyelv? átiratban/olvasatban: Magyar logikácska, melyet a kicsindedek számára írt Apáczai [Csere] János. Gyulafehérvárott. Nyomtatta Major Márton. 1654.]
· Disputatio de politia ecclesiastica. Claudiopoli, 1658.
· Disputatio philosphica de mente humana. Nagyvárad, 1658.
· Catechesis secundum dogmata Calvini. Amstelodami, Év nélkül.
· A magyar nemzetben immár el végtére egy Académia felállításának módja és formája. Pest, 1872. (Értekezések a nyelv- és széptudom. köréb?l. III. k. 2. sz. Szabó Károly fedezte föl és kiadta bevezetéssel. Apáczai ezen munkáját Szabó K. szerint 1658. végén irhatta; a kéziratot az Aranka-féle gy?jteményb?l Mikó Imre gróf vette meg, ki azt az erdélyi múzeum kézirattárának ajándékozta.)
· Kéziratban: Oratio de summa scholaruum necessitate earumque inter Hungaros barbarici causis. (1656. nov. 20. beköszönt?je beírva a kolozsvári ref. kollegium albumába.) [Toldy szerint még némely tudós levelei.]
Források
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891. On-line elérés
Apáczai Csere János: Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról… Gondolkodó Magyarok. Szerk.: Szigethy Gábor
Apáczai Csere János: Magyar logikácska és egyéb írások
sk-szeged.hu
hu.wikipedia.org
További irodalom
Erdélyi János: A. Cs. J. ösmertetése. Sárospataki Füzetek, 1859.
Szily Kálmán: Apáczai Encyclopaediája mathematikai és fizikai szempontból. Természettudományi Közlöny, 1889. pp. 465–470.
Fogarasi Béla: A. Cs. J. logikájáról. (Széljegyzetek a haladó magyar gondolat történetéhez.) Filozófiai el?adások és tanulmányok. Bp., 1952.
Lázár György: A. Cs. J. Természet és Társadalom, 1954.
Bán Imre: A. CS. J. Bp., 1958., 2. b?v. kiad. Bp., 2003. (A róla szóló irodalommal. A bibliográfiai függeléket összeáll.: V. Molnár László, Gazda István.)
Herepei János: A. és kortársai. Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 2. (Szerk.: Keser? Bálint). Bp.–Szeged, 1966.
Fábián Ern?: A. Cs. J. Kolozsvár, 1975.
Mészáros István: A. és az enciklopedikus rendszertáblázatok. Pedagógiai Szemle, 1975.
Benk? Samu: Századokat egybeköt? emlékezet. Haladás és megmaradás. Bp., 1979.
Szász János: Felh?játék Franekerben. Bukarest, 1980.
Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. F?szerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997, 124–126. o. ISBN 963-85433-5-3
Apáczai Csere János emlékezete. ‘Én gondolkodom, azért vagyok’ Szerk.: Kovács Sándor Iván. Bp.: Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 2004. 280 p.
Lengyel Réka: A. Cs. J. In: Nemzeti évfordulóink 2009. F?szerk.: Estók János. Bp., 2008. 11. p.
Küls? hivatkozások
Magyar életrajzi lexikon Apáczai Csere János
V. Molnár László – Gazda István (összeáll.): Az Apáczai Csere Jánosról szóló irodalom válogatott bibliográfiája
Mészáros István: Apáczai Csere János
Mészáros István: Régi mesterek gondolatai: Apáczai Csere János. Élet és Tudomány, 1996. 25. sz.
Kéri Katalin: Apáczai Csere János
Magyar Protestáns Panteon: Apáczai Csere János
Horniczky Anikó: Apáczai Csere János: Magyar Encyclopaedia
Apáczai Csere János és Jan Ámos Komensky iskolaújító tevékenysége
Máthé Dénes: Apáczai Csere János etikai felfogásáról. Keresztény Magvet?
Pukánszky Béla: A tudományok els? magyar összegz?je: Apáczai Csere János
Zsizsmann Endre: Eszmeiség és nyelvhasználat Apáczai Csere János Magyar Encyclopaediájában. M?vel?dés, 2008. február
Gulyás Sándor: Egy pedagógiai díj negyedszázada. Új Pedagógiai Szemle, 1998. 7-8. sz.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:40 :: H.Pulai Éva
