álmok osonnak az ablak alatt,
sóhajok simítják a t?zfalat,
városi, szigorú, komor id?,
mégis lágy képeket csal el?
csattanva nyílik a reggel szeme,
hajnali zörejek törnek vele,
visszahúz álmom – még nem akarom –
éteri tájon kószál tudatom
felém nyújtózik új nap fénye
– káprázat úszik a messzeségbe –
belül szunnyad még némi parázs,
ám siklik a nappal,törik a varázs
