Kezük összeért.
Mintha a világot ölelnék,
ujjaik lassan összefonódtak.
Nincs felesleges mozdulat.
A létezés titka
e hangtalan remegés.
Vakító villanás, mely
mosolyuk gyolcsában,
szelíden földet ért.
Legutóbbi módosítás: 2010.06.08. @ 06:22 :: Horváth István