Gyönyörű volt a kézírásod.
A gy betű különösen, azóta sem,
soha senkinél nem látott.
Emlékszem, csak néztem és kedvtelve
kóstolgattam, ízlelgettem,
ahogy betűid, mint patak hullámai,
fodrozódnak, kapcsolódnak…
vizuálisan érzékeltem az
életerős indák, folyondárok,
kódexbe illő kacsok egyértelmű,
logikus és esztétikus áradását.
Az ember úgy érezte, aki kézzel
e sorokat írja, egyszerűen élvezi is
az írást magát.
A nagy B… a nagy Z,
és mindenekelőtt a gy betű…
maga volt a kézírás csodája.
Határozott, s mégis finom mestermű.
Emlékszem, utánoztam is,
gyakoroltam, s aztán, amikor már
betűidet nem láthattam,
a gy betűid még sokáig használtam.
Persze az eredetihez nem mérhető,
és mégis, már hány évtizeden
keresztül elkísért, mint egy kis rész belőled –
a kézzel írt gy betű…
