Néha rémlik életem ködéb?l
régi nóta, tarka délibáb,
és kit?nik éji vaksötétb?l
régi arc, ki vágyakozva vár.
Ház el?tt, a gömbakácok árnyán
homlokára esti fény borúl;
meggyes ajka b?vkörébe látván,
balga szívem szenvedélyre gyúl.
Otthonába térve, kisszobában,
szép szemébe nézve révedek,
barna fürtje vállain pihen meg;
Combja selyme inte csábitásban,
ajka mondja: ezt ma nem lehet!
Két kezem míg nem kapod te meg!
Legutóbbi módosítás: 2010.06.02. @ 14:28 :: Kis István Mihály