Engedj meg magadnak többet s engem, mint nőt, csak úgy kezelj!
Ismerd fel különbségeinket és tedd a dolgod, majd én is azt teszem.
Menj hosszú útra, hogyha kell, ne fáradozz beszéddel, merre mész!
Tudom, a férfi dolga számtalan; ne szólj, ne várj, ne nézz!
Siess, a bajba, hogyha hívnak, rögvest ott teremj! Legyen anyád,
apád, barát, mindegy nekem, hová, csak menj, ha menni kell!
Így indulj mulatni is, ha kedved úgy hozná a sors, nem kell, hogy
mindezt szemtől szembe mondd, csak siess már, még itt felejt a
régi cimbora, nő vagyok, kicsit sem ostoba; mit félthet rajtad az,
ki így szeret, semmi mást – egészségedet. A többi semmiség, a lányok
éppen úgy kacsintanak, mint tettem én, ha régen úgy sodorta nap,
s hogy így szeretve lettem általad, mit nekem, hogyan kacagsz, ha
társaságba vagy; a meg nem kötött kutya mindig a ház mellett marad!
Legutóbbi módosítás: 2010.06.14. @ 18:58 :: Kőmüves Klára