Kőmüves Klára : Sorsszerűségek

Nyomtatás

Nem is tudhatod, mit kell tenni most,

hiszen ma jött el az ezelőtt soha,

még jó, hogy nem ígértél túl sokat,

most rád legyintenék, kis ostoba.

Akárhogy válogattál, nem tudlak bántani,

-nyakig voltam már én is jótól jobban-

magam sem tudtam legeslegekre váltani.

Hiába, megint tanult a szív, most épp

erekbe rója minden jegyzetét,

hogy megjegyezze végérvényesen,

az élet mozgalmasabb annál, minthogy

vigyázban álljon mellettünk a szép.

Nem tudom, miért ez így,

de bölcsnek tűnő gondolat;

Ne ígérj többet másodperceidnél,

óráidban már az Isten válogat!