Már megmutathatnád magad,
bolond, ki vár a semmire,
s örül, ha éppen átverik,
azon túl úgysincs semmije.
Már éreznem kellett volna rég,
miként szeressem azt, ki fojtogat,
s fájdalmaimban illett volna
felsóhajtanom.
Akárhogy is, bolond,
a sors kegyeltje vagy!
Látnom kellett volna már,
kiért kell félredobnom azt,
mi nőben jó, ha van,
de kissé megriaszt.
A régi szép kép gondolathibás,
javítanám, de karcol már a toll,
nem tudom, kinek jelenthet bármit is
egy emlékkönyvbe préselt vadvirágszirom.
Legutóbbi módosítás: 2010.06.08. @ 14:56 :: Kőmüves Klára
