Anyám velem sírt, ha sírtam,
fájdalmaimban könnyel osztozott
és mintha ír lett volna minden cseppje annak,
összeforrni kezdtek horzsolás nyomok.
Apám velem csendesült, ha ordításba kezdtem,
úgy csitított, mit visongsz te lány!?
Katonadolog – kacagva mondta kétszer,
s harmadjára én már nem tudtam, mi fáj.
Legutóbbi módosítás: 2010.06.10. @ 06:05 :: Kőmüves Klára
