Az utolsó pillanatban érte el a Bécsbe induló gépet. Alig foglalt helyet, máris megszólalt a figyelmeztető hang.
— Kérjük, az öveket bekapcsolni!
Megkezdődött a felszállás. Szerette nézni, ahogy a gép emelkedik, és maga alatt hagyja a várost.
Amikor a gép elérte a repülési magasságot, az övet kikapcsolta. Kinézett az ablakon, a fehér habos felhők között látta az óceán kékeszöld vizét, ez mindig megnyugtatta. Elégedett volt, sikerült jó szerződést kötnie, cége meg lesz elégedve.
Apró bizsergést érzett a jobb kézfején, lassan simított rajta. Az érzés nem szűnt, ezért ránézett. A kisujjától a csuklójáig a régi heg ezüstös csíkja, mint millió apró tűszúrás viszketni kezdett. Már régen nem érezte, nem is gondolt rá. Zakója zsebéből elővett egy krémet és bekente a viszkető felületet. Amikor a Távol-Keletre utazott mindig a keze ügyében tartotta, mert érzékeny volt a csípésekre. Most, hogy már hazafelé tartott nem a zakójába, hanem a kézitáskájába tette. Ha már kinyitotta, gondolta átnézi a leveleket, amit a szálloda portáján a recepciós átadott. Minden levél egy nagy borítékban volt. Feladó szerint gyorsan átfutotta őket, zömében reklámanyag volt, de talált benne egy igazi európai levelet, a kézírás a feleségéé volt, amikor felbontotta, egy újabb levél hullott ki.
Az Alpok egy hegyi falucskájából adták postára. Tudatták vele, hogy a településen felállítandó szobor átadási ünnepsége mikor lesz, és mint bőkezű adakozót meghívják a jeles ünnepségre.
Kicsit megzavarta a hír. Úgy tervezte, átalussza az utat, de most elszállt az álma.
Nem hitt a véletlenekbe. Először a régi heg, most pedig a meghívás. Régen történt, talán azóta sem volt olyan forró nyár az Alpokban. Neki biztosan nem.
Végzős gimnazista korában mutatta be barátainak, mit tud az új motor. Meg is lett az eredménye, egy csúnya baleset. Az eset után, a család orvosa azt ajánlotta, hogy minél többet legyen levegőn, sokat mozogjon, mert a gyógyulás és a hírtelen növés mindezt megkívánja. Apja túlságosan el volt foglalva, Anya pedig nem szerette, ha körülötte valaki betegeskedik. Neki kellett a gondok nélküli szabadság, hiszen apjához képest túl fiatal volt. Apja mindig gyorsan döntött, így felhívta Hermann nagybácsit, hogy elküldené a fiút a nyárra. Miután ők igent mondtak, mennie kellett.
Sajnálta elhagyni a várost, a barátokat, de mivel a fiúk erősen irigyelték a nyaralás miatt, ez megkönnyítette az elválást. A lányok, azok meg lányok, mindenhol vannak.
Herman nagybácsi orvos volt a faluban, felesége Martha pedig tanárnő, és lelkes kórustag. Örömmel fogadták. Mikor megérkezett az Alpok kis falujába, már tudták, hogy ősztől joghallgató lesz.
Fogadására, az első vacsorára, Martha vendégeket hívott, ott volt az erdész a feleségével és Grétivel, aki a szomszédos ország hűség városából érkezett. Beszélgetés közben szó esett, hogy Gréti nyelvtanulás céljából jött nyaralni.
— Alfréd megtennéd, hogy segítesz Grétinek? A németet és a latint kellene gyakorolnia.
— Persze, szívesen. Gyere, megbeszéljük — mondta. Intett a lánynak, hogy menjenek ki a kertbe.
Akkor nézte meg először a lányt. Majdnem egyforma magasak voltak. A lány karcsú, de inkább fiús alkat, bőre fehér volt az arcán néhány apró szeplővel. Ami mindjárt feltűnt a fiúnak, a kék szeme.
Alig várta a másnapot, hogy lássa a lányt. Gréti az erdészház udvarán egy fa alatt ült, és körülötte könyvek. Ahogy beszélgettek, hamar kiderült, hogy a német az nagyon megy a lánynak, ott tényleg csak gyakorlásról van szó, így a latint vették elő.
— Orvos szeretnék lenni, úgy gondolom jobb, ha már most belemélyedek, így könnyebb lesz később a tanulás.
Még két éve volt a felvételig, de nagyon elszántnak tűnt.
Minden nap találkoztak. Alfrédnak gyógyult a lába, és már túrázni is elmentek. Ahogy teltek a hetek felfedezték a környéket. Kedvenc helyük egy elhagyott valamikori kastélykert lett, ahol zavartalanul beszélgethettek. Ide senki sem járt, csak a madarak és ők. Felszerelkeztek pléddel, szendvicsekkel, innivalóval, és az egész napot ott töltötték.
Egyik nap a lány egy pipacsos ruhában, kalappal a fején várt rá, lába előtt a kirándulásra összekészített csomaggal. Olyan szép volt, hogy a fiú lelassította a lépéseit, hogy tovább gyönyörködhessen benne. Érezte, hogy az eddigi zavartalan barátság most valami más fordulatot vesz. Kezdett rájönni, hogy amikor lementek a faluba, moziba vagy biliárdozni, a helybeli és az ott nyaraló fiúk miért akartak mindig Gréti közelében lenni. Ők látták azt, amit ő csak most vett észre.
Megállt a lány előtt és megérintette a vállát.
Folyt. köv.
Legutóbbi módosítás: 2010.06.27. @ 12:00 :: Kovács Ilon
