bárhogy éltem elhittem:
szavak nem múlnak nyomtalanul…
vakon bíztam minden bet?ben:
menekülést mímel?
hajnalba rontottam
mert hittem minden gondolatnak …
hányszor álltam hasztalan
üres kapukban lapos zsebekkel
temet?ben rohantam éjjel
s végtelen sorokban reszkettem
– kopók lihegtek sarkamban –
mégis hittem a szavakban…
most görnyedten s félig vakon
falhoz állított az élet
farkasordító emlékek közt
néha ma is elhiszem:
– ahogy élek úgy remélek –
a szavakból ma is elélek…
Legutóbbi módosítás: 2010.06.21. @ 14:16 :: László István
