A küzdelem hevét?l még mindig felajzottan álltunk a tetem körül. A kutyák kimerülten lihegtek mellettünk, az egyik törött gerinccel feküdt néhány méterre, egy másik mélyen feltépett oldalát nyalogatta.
A leginkább egy hatalmas, púpos vadkanra emlékeztet? szörnyeteg teste már nem rángott, mozdulatlanul hevert a lábunknál. Kifordult szemével, sárgás agyarával, félig leszakított ormányával, a vért?l iszamós talajra lógó nyelvével visszataszító látványt nyújtott.
Öten is alig bírtunk végezni vele, pedig sörétes puskával, sebtében felkapott szamurájkarddal, vasvillával és baltával felfegyverkezve támadtunk neki. Hetekkel ezel?tt bukkantunk rá el?ször szokatlan formájú nyomaira a falu mögötti domboldalban. Sanyi bácsi messzir?l látta is az erd?b?l el?t?n? irdatlan, foltos állatot. Hamarosan állandó és izgatott szóbeszéd és találgatás tárgya lett a kocsmában és a vegyesboltban. A lehet?ség, hogy valamiféle soha nem látott ragadozó fenevad tévedt a környékre, csak tovább borzolta a kedélyeket. Aztán amikor néhány napja a szomszéd faluból elt?nt a tizenhárom éves Szabó Lajoska, mindenki számára világossá vált, tényleg nem babra megy a játék, meg kell védeni magunkat. Ett?l kezdve kisebb csapatokba szervez?dve, állandó készenlétben álltunk.
Végül a kis Bogdán gyerek szúrta ki a legel?n ólálkodó szörnyeteget. Sikoltozva rohant be a hírrel, mi pedig egy pillanatig sem tétlenkedtünk. Ráeresztettük a kuvaszokat, és fegyverrel a kézben mi is rárontottunk. A behemót állat meglep?en lomhán mozgott, és elég ostobának is t?nt. Úgy látszott nem érti, hogy ütött az órája. Csak akkor kezdett ?rjöngeni, amikor az egyik kuvasz belemart a hasába. A hatvankilós ebet egyetlen öklel? mozdulattal vagy három méterre lódította.
De addigra már mi is ott voltunk. El?bb beleeresztettük mind a két patront, aztán ütöttük, vágtuk ahol értük. A vért?l és a kuvaszok morgásától magunk is egészen nekivadultunk. Azt is csak utólag állapítottuk meg, hogy félelmetes agyarai és karmai ellenére a meglehet?sen ügyefogyottan védekezett. Csak Bogdán Pistát sikerült megtaposnia, de ? is megúszta egy lábtöréssel. És habár mérhetetlenül hosszúnak t?nt, valójában legfeljebb öt percig tartott a küzdelem. Végül, amikor megadta magát, az Ökrös hentes végzett vele, gyakorlott mozdulattal mártotta a szívébe a kardot.
Aztán csak fújtattunk egy darabig az izzadságot törölgetve, és lassan kijózanodva figyeltük a rettenetes állat haláltusáját. Sohasem láttunk hozzá hasonlót. Az állatorvos sem tudta megmondani miféle lehet. Másnap az egyetemr?l kellett kiküldeni egy szakért?t. Jó darabig ? is csak az állát vakargatva vizsgálta a tetemet. Amikor megkérdeztük, hogy mi a gondja, csak annyit mondott, kár volt agyonverni az állatot. Véletlenül keveredhetett ide, amúgy békés, növényev? fajta.
Legutóbbi módosítás: 2010.06.28. @ 10:27 :: Magyar Csaba
