*
Várom érkezésedet?
Mért kérdezed?
Hajnalban,
ha pirkad keleten,
szirmaim érzik
jelened.
Várlak, mint
gyermek az anyatejet,
s ha megérkezel
egyszerre feléledek,
kacagva lengek
pedig nem fúj a szél,
minden sejtemben
ott zsibong a lét.
Érzem meleg ölelésed,
mert te vagy a fény,
az éltető erő,
a megértés,
a gyengédség,
ha egyszer-egyszer
eltakar előlem
az ég szürke leple,
a hervadásig szomorodok.
Harmatkönnyem súlya alatt leroskadok.
Sokszor reményvesztetten reszketek,
mégis várlak,
mikor megjelensz,
az életem, az életed:
összefonódva
bennünk soha sem
veszhet el.
Legutóbbi módosítás: 2010.06.12. @ 17:10 :: Markovics Radmila
