(Gizike sógornőm temetésére)
Végre ujjonghat a nyár,
elsuhant minden felhő,
elrepült már fájdalom,
nem zaklat földi fertő.
Hattyú, ki nem énekelt,
nem sírtál – úsztál csendben
– szállni nem tudtál soha,
de lebegsz fenn, a mennyben.
Urnád után lépkedek,
– nem kondul harang érted
– angyal írja fel neved,
itt hagytál – ez vétked.
Legutóbbi módosítás: 2010.06.14. @ 12:14 :: Péter Erika