Amikor a hársfák fáznak,
összebújva meditálnak.
Részegítő illatzápor
özönvízként hull a fáról.
Elképzelem Mátyás kertjét,
szökőkutat, bő medencét,
múzsák márványszobrait,
s hogy Cupido rám kacsint.
Ám fekete felhőfoltok
bosszantják a horizontot,
reszketnek zöld virágágak,
matuzsálem hársak áznak,
villámszárnyú szélmadarak
romba söprenek falvakat,
dühös az ég, mennydörög,
koldus a nép, s könyörög.
Átkozódnak öregek.
– Megfúlnak a gyökerek!–
S míg favágók harcolnak
fakivágás ellen,
szaporodnak szúnyogok,
viszket az ép jellem.
Földi giliszták vagyunk,
ne vágyjunk magas tornyokat,
szenvedés tart össze még
– magyar Karamazovokat.
Legutóbbi módosítás: 2010.06.26. @ 09:56 :: Péter Erika
