Útra kelek, messzi,
Óperencián, kalapkarimán túl.
Irány az ismeretlen!
Zsebemben cseppnyi
hüvelykmatyi kavicsok,
titkok után kutatok,
birtoklom a boldogság lyukas óráit,
viszem a lét nehéz bőröndjét,
mi terhekkel tele,
s nehéz, mint a szavak.
Csak visszafele, mikor már
indulnék haza, döbbenek rá,
hogy minden kavics
legalul,
zsebemben lapul…
Legutóbbi módosítás: 2010.06.22. @ 08:12 :: Péter Erika