Gondold meg, Joule se tudott mást:
megmarad az energia,
csak a leosztás…
az összege végül is ugyan-
az – ami volt,
ami van, ami marad-lesz –
névtelen mosolya rajtunk.
És ne hidd, hogy másként lenne
az anyag, ez a pulzáló,
hatalmas edény és maga
a f?zet, ami önmagát
magából hevíti-h?ti,
összeálló csillagüzenet –
akár bennünk, mit
továbbadunk, s már azt hisszük,
általunk nyerte értelmét –
ami tán: a megfigyelés,
arról, hogy vagyunk.
Az id?tlenség: az üzenet,
mit id?be zárnánk – feszül,
ficánkol, sosem
ott, ahol várnánk,
az igaz isten nem t?ri
az örököt sem,
inkább néha van,
mikor maga akarja, de
ez már egy óda
lenne tán a véletlenhez,
mi valójában nincs is,
bár szeretnénk,
legább ennyi gondoskodást
rólunk, valaki
által.
Legutóbbi módosítás: 2010.06.23. @ 10:30 :: Petz György