próbáltam szemléletet váltani:
szúnyog – nem lecsapás;
hátha éppen,
ez inkább
vért akarna adni…
“kit anya szült mind csalódik” –
?t a langyos pocsolya,
talán ezért nem csalódik,
pedig mennyi megpróbáltatás:
a sárga gép mi szállt fölébe,
s hullott az írtó permet,
hogy megvadítsa,
hiába türelmes;
az emberi bizalmatlanság –
bezzeg az én id?mben!
neki egy nyárra sem tellett,
s itt van ?sze téllel tenyérrel,
olyan levert
nyoma e világban
talán a döngicsélés,
az álmatlan éjszaka, amit hagyott,
s a vérfolt, mir?l csak áttételesen tehet,
hiszen az sem az övé volt,
de az áldozat s gyilkos vére,
kiben magamra ismerek,
és nincsen bennem szánalom;
ó jaj, milyen csonkolt szárnyakon
jár a szeretet!
Legutóbbi módosítás: 2010.06.26. @ 23:14 :: Petz György