Ne lógasd az orrod! Emeld fel tekinteted! Olyan gyönyörű ott minden!
Ha kék égbolt borítja fölötted a mindenséget, akkor a világot magadénak mondhatod. Éjjel a csillagok milliárdjai csalnak örömkönnyet a szemedbe, és szíved kívánságot dobban, ha egyet hullani látsz. És van-e olyan pillanat, amikor nem csodával varázsol el?
Légy hát boldog!
De ha épp egy nagyvárosban morgolódsz, hol csak szeletét látod azúrjának, akkor is, figyelj csak!
A kormos, koszos lábazatú épületek fent mintha koronákat hordoznának. Táncoló ritmusban szegélyezik a habfelhőkkel tarkított kékárnyalatokkal teli palettát. A napfény incselkedve villan meg a szép, míves ablakokon, bevilágítja a robosztus erkélyek sötét, titkokkal teli zugait. És nézd a fák lombozatának rajzolatát… Bármely király és császár megmunkáltatná ötvöseivel. Fénygyémántokat akkor sem tudna tiarájára varázsoltatni. Ez csak a tied.
Most már arra vigyázz, orra ne ess, mint már én annyiszor.
Legutóbbi módosítás: 2010.06.09. @ 13:37 :: Pulai Éva
