kerete a róna véges
PLEIN-AIR A KOGARTBAN
színes foltok dúsan égnek
teret adnak párás égnek
ahol ráesnek az árnyak
testek lassan köddé válnak
árva kontúr alig éles
kalap alá arcul béles
orra dudor porca széles
dombok hátán erd? kékes
kinyúlik a képb?l olykor
keretbe szúr a torony
patak völgye keskeny horony
ló lehajol a vizébe
árnyaiba zár a horhos
drapp homokkal ég a partfal
pihen a tó halk halakkal
találkozol dús alakkal
aktot áll vagy ül vagy fekszik
barna árnyéka melegszik
arcára hintett zöld reflex
hadilábon a szavakkal
ne feleselj avitt vakkal
vad kritikus fel nem támad
befoghattad volna szádat
kell hozzá egy durva század
mire olykor visszanézel
szemeden szúr pöttyös kékkel
pontról pontra megtanítja
leng a lombra kerti inga
pedig ott áll még a képen
évszázadok tengerében
felgöngyölt a zárt vitorla
emlék szele idehordja
pipacs virít piros ékes
kerete a róna véges
míg másutt egy hintaszéken
elalszik egy bokor éppen
szivarra gyújt már az ?sz is
hegyes ágán megel?zi
narancsot hevít a nap
port kever a hadd el hadd
kockás pléden ernyedt család
vadvirágát épp nyújtja át
pufók rajzú kisgyerek
lila erny?n felnevet
éles tavaszi sugár
patak partján fasor áll
a kontúrján a halvány rejtek
cserfes sodrát elfelejted
ahol elnyúlik a zöldes hullám
alacsony ég kéken hull rám
orgiája felkavar
sürg? felh? belémar
mire leszakad az alkony
árnyán fennakad a balkon
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:26 :: Radnai István
