Gábor a hipermarket parkolójában napjainak egy részét azzal töltötte, hogy vásárlók mellé állt s megkérdezte: „Visszatolhatom az üres kocsit a százasért?” Az emberek többsége szánalomból ebbe belement, így annyi pénzre tudott szert tenni, amennyib?l kiadásainak csak töredékét fedezte. Kés?bb a hipermarket tulajdonosai tudomást szereztek arról, hogy a parkolóban többen ebb?l élnek, így bevezették az áruház által kiadott, másra nem használható m?anyag érmét. Pár vásárló azonban nem élt ezzel a lehet?séggel, ezért néha még akadt a kocsikban egy-egy százas. Egyre azon töprengett, hogy éltes kora ellenére, hol kaphatna valami elfogadható munkát. Vasárnap reggel egy szép, új évjáratú Audi gördült be el?tte. Kiszúrta magának az embert, látta a kezében a százforintos érmét. A férfi is figyelte ?t, már a volánja mögött ülve alaposan megnézte. A jól szituált férfi, ismer?snek t?nt Gábor számára, de nem tudta beazonosítani, honnan. Elhatározta: t?le próbálja majd elkérni a pénzt. Egy óra múlva megrakodva jött ki a férfi az áruházból.
– Visszatolhatom? – kérdezte, miközben megfogta a bevásárló kocsit.
– Igen jó ember, vissza, ezt az italt is magának vettem – válaszolt a férfi, s egy üveg jóféle bort adott a kezébe, majd így folytatta. – Látom, hogy ebb?l próbál valahogyan megélni. Nem érdekelné valami komolyabb munka?
Gábor az ámulattól alig tudott megszólalni. Nem hitte, hogy ezt valaha hallja még valakit?l.
– Nagyon szeretnék becsületes munkából megélni – mondta az id?söd? ember az idegennek.
– Felírok ide egy címet. Holnap este 8 órára kellene idejönni, akkor megbeszéljük a részleteket. Csengetni sem kell, mert nyitva hagyom a kaput.
2.
Gábor nézte mit, írt a férfi a papírra: X utca 47. szám. Számára ez ismer?s terep: srác korában haverokkal, csak úgy a balhé kedvéért az itt közleked? busz vonalán pár óvatlan embert kizsebeltek a járaton.
Feln?tt korában teljesen felhagyott ezzel. M?vezet?ként dolgozott egy bútorgyárban harminc évig, három m?szakban. Eszébe sem jutottak gyerekkori b?nei, egészen addig, míg munkája volt. Öt éve azonban, felszámolták a gyárat, s az utcára került. Egy éve adott be utoljára álláspályázatot, már nem reménykedett, nem hívták vissza, nem keresték. 55 éves elmúlt, az önéletrajzaival, köteteket lehetett megtölteni, de csak néhány helyen tudta személyesen megmutatni magát.
Nyugdíj? Fényévekre vagyok t?le. Elhelyezkedni? Egyszer?en kinevettek a munkaadók: – Mit akar ember, az ön korában? – kérdezték mindenhol. Kiszorultam a munkaer? piacról – t?n?dött annyiszor.
Akkor újra próbálkozott a lopással, de egyedül, már nem voltak társai: „Eljátszom a beteget az utcán, akit fel kell segíteni” módszerrel dolgozott. A megélhetéshez a zsebtolvajlás és kéregetés kevésnek bizonyult. Egyre több olyan zsebet fosztott ki, amiben alig volt pénz, csak iratok.
Ütött-kopott, bérelt lakásában a néhány, jobb napokat látott tárca tárhelye egy ócska szekrény volt. Már a parkolóban megfordult a fejében: lehet, hogy az utcáról egy ilyen esete kapcsán, vagy az igazolványából ismer?s a férfi arca? A harmadik tárcát bogarászta, amikor felfedezte:
– Igen, ?t is kizsebeltem, pár napja az aluljáróban! Már emlékszem: kétszáz forintot és az iratait találtam benne! Nagy Péternek hívják. Úristen, mit akar ez az ember? Most lebuktam? Nem lehet véletlen ez a találkozás sem! A lakcím kártyáján nem ugyanaz a cím, mint amit megadott! – fedezte fel az okmányokat tanulmányozva. – Nem hiszem, hogy feljelentett, hisz a parkolóban olyan kedvesen viselkedett velem – nyugtatgatta magát. – Lehet, hogy zsarolni akar? – Hangosan nevetni kezdett, mert arra gondolt: ember legyen a talpán, aki ?bel?le pénzt tud kihúzni, hisz örül, ha a zsákmányból így-úgy megél. – Nekem valaki állást ajánl, az én koromban? Ugyan, badarság! Most mit tegyek? – boncolgatta magában tovább a talányt.
Egész éjjel fel s alá járkált, nem jött álom a szemére:
– Visszajuttatom az iratokat a gazdáikhoz, ez lesz az els? lépés!
Hajnalra annyira elfáradt, úgy érezte, azonnal összeesik. Végre meghozta a döntést: elmegy a címre, végére jár, mi sül ki ebb?l. Talán mégiscsak jó dolog történik vele most az egyszer, rendes munkát kap. Lehet, ez a találkozás csak a véletlen m?ve. Magában megfogadta: jó útra tér, felhagy a zsebtolvajlással s kéregetni sem fog többé.
Lefeküdt, elaludt, délután 4 órakor ébredt. Nem keltette fel senki, egyedül élt itt az öreg panel-házban, albérleti lakásában. A családja már régen elhagyta, semmit nem tudtak egymásról, élt mindenki bele a világba.
Megborotválkozott. Felvette egyetlen öltönyét s elindult. A férfi tárcáját zsebe mélyébe rejtette, a mások iratait egy szatyorba rakta, a lakhelyét?l távolabb, a posta falán lév? levélszekrénybe bedobálta.
3.
A megbeszélt id?nél hamarabb ért oda. Óvatosságból, mindenképpen szerette volna a terepet felmérni, miel?tt bemegy a házba. Gyalog még sohasem ment végig itt. A város egyik küls? része ez, ahol kertes házak vesznek körbe egy nagyobb lakótelepet. Közelített a megadott számhoz. El?ször messzebbr?l pásztázta a környéket.
– Szomszédok nincsenek, a telkek üresek mellette – gondolta, majd a házat vette szemügyre. Lassan leereszkedett a szürkület, de még mindent megfigyelhetett: az épület bal oldalán lév? ablaktábla be volt törve, az udvar elhanyagolt, az épület falán a vakolat szinte teljesen leomlott, a cserepek a tet?n több helyen eltörtek. A férfi megjelenése, kocsija, viselkedése és vélt vagyoni helyzete ezzel a látvánnyal nem illett össze.
– A ház nem t?nik rendezettnek, a jó anyagiakhoz viszonyítva állapota siralmas, s a betört ablak sem igazán jó jel – összegezte Gábor magában a látottakat, s gyanakvás vett rajta er?t. Mi van, ha ez valami csapda? Hirtelen összesz?kült a gyomra, torkában dobogott a szíve, gyanakvása félelemmé er?södött. Menekülésre fogta a dolgot. – Soha nem tudom meg, mit akart t?lem, máshol kell szerencsét próbálnom, ez túl kockázatos! – gondolta.
Nyolc óra el?tt öt perccel, elment a megadott cím el?tt, s hihetetlenül gyors mozdulattal, fogadalmához híven, felt?nés nélkül postaládába dobta a tárcát.
Az utca végén felszállt a buszra. Onnan látta még, hogy a ház el?tt, pontban 8 órakor két szirénázó rend?rautó állt meg.
4.
Gábor pár nap elteltével a Tesco-parkolóban friss napilapot talált, s benne egy cikkre lett figyelmes: „X utca 47. szám alatt, egy ismeretlen személy által tett bejelentést követ?en, holtan találtak egy fiatal n?t. Elfogták a gyilkost, Nagy Pétert, aki a szeret?jének bérelte a házat. A rend?rséget csak egyetlen momentum vezette nyomra: a postaláda tartalma, ahol megtalálták a férfi személyes iratait.”
Legutóbbi módosítás: 2010.06.15. @ 13:48 :: Sípos Julianna