Robi a Kék Medve bárba egy órája tért be, de törzshelyén, ahol minden áldott este üldögélt egyetlen ember sem t?nt fel a színen, aki fizetetne neki egy italt. Amolyan rossz fiúk találkozóhelyeként tartották számon a városban az éjjel is nyitva tartó szórakozóhelyet.
Ült, és figyelt. Nagyon lassan szürcsölgette a sörét.
Vizsgálta a terepet. Egy ismeretlen alakot fedezett föl, oldalt ült egy asztalnál, így csak profilból láthatta. A pultossal egyetértettek abban, hogy el?ször jár itt.
A fiatal férfi mintha megérezte volna a figyel? tekintetet, felállt az asztaltól és a bárpulthoz lépett, ránézett. Két Puertoricoi-t rendelt. Robi látta, hogy az asztalnál egyedül ült, s nem tudta mire vélni, hogy egyenesen kett?t rendelt. – Ráadásul ez a legdrágább pia, amit ebben a csehóban kapni lehet – morfondírozott magában, és a felölt?jében matatott.
– Meghívhatom egy italra? – kérdezte t?le a férfi.
– Na végre! – konstatálta a dolgot magában az idegen. – Igen! Köszönöm – válaszolta a fiatalember megkönnyebbülten, s élvezettel kortyolta a rumot. Levette a napszemüvegét és bemutatkozott, Imre teljesen természetes módon mindent elmondott magáról: sikeres vállalkozó, üzlete nagyszer?en jövedelmez, egyel?re azonban, hogy mi ez az üzlet nem árulta el. – Ön mivel foglalkozik, mikor nem itt tölti az id?t? – tette fel a kérdést az új ismer?snek.
– Éppen most vagyok azon a ponton, mikor valami új lehet?séget keresek – válaszolt, s belül jót nevetett azon, ha tudná, mivel foglalkozik, soha nem állt volna vele szóba.
– Tudnék valamit ajánlani, amivel hatalmas pénzt lehet kaszálni – mondta Imre, s látszott örül, hogy most madarat fogott.
– Azt hiszem egy pár évvel id?sebb, vagyok, szerintem tegez?djünk, ha már így összejöttünk – ajánlotta Robi. Imre készséggel elfogadta és még egy rundót rendelt.
– Mennyire vagy bevállalós? Úgy értem, hogy ha nem egészen legális dolgot kellene tenni, ahhoz mit szólnál? Ismereteim szerint ebbe a bárba csak ilyen fazonok járnak – mondta Imre miközben Robi arcának rezdüléseit figyelte.
– Bökd már ki, mit kell tennem! – mondta Robi határozottan, és eszébe jutott, hogy itt hányszor kérdeztek t?le ugyanígy mások.
– Van útleveled? – és szúrós tekintettel nézett új ismer?se szemébe.
– Igen – vágta rá.
– Egy csomagot kellene elvinni Dél-Amerikába egész pontosan Venezuelába. LSD van benne – mondta kertelés nélkül, de egy kicsit kisebb hanger?vel, mint ahogy el?tte beszélt.
– Mennyit kereshetek ezen? – kérdezte vigyorogva Robi.
– Egy millió indulás el?tt, egy millió, ha visszajöttél. Lenne még valami. Még három milliót tudok fizetni, ha ott kinn valamit elintézel nekem.
– Mi lenne, az mondjad, ennyi pénzért mindenre képes vagyok – és a nagy pénz reményében intett a pultosnak, hogy még egy kört kérnek. Közben a megbízó megfogta a Robi karját és a közelben lév? asztalhoz, húzta. Leültek.
– Arról van szó, hogy vinned kellene egy spéci kis kamerát és felvenni az ott történteket, mert a kinti kapcsolatunknak nyoma veszett. Jelenleg újak vannak, de semmit nem hajlandóak elárulni magukról. E-mailben egyeztetett jelszó útján kommunikálunk. Tudni szeretnénk kikkel állunk szemben. Itt van 1 millió Ft. Ebben a dupla fenek? b?röndben pedig a csomag – mondta és egy b?röndöt vett ki az asztal alól, ami eddig nem látszott.
– Mennyire veszélyes ez? Úgy értem, hogy nem szagolják ki a kábítószert a kutyák? – vizsgáltatta a b?röndöt Robi.
– Még egyszer sem buktunk le! A b?rönd dupla fenek? és speciális fahéjjal átitatott csomagolása miatt nincs az a kutya, ami kiszagolná a kábszert. Felül egy speciális k?zetminta van elhelyezve a b?röndben. Ez azért kell, mert a csomag súlya így nem felt?n?. A ki- és beutazásnál célként azt kell mondanod, hogy bányafeltárási anyagmintát viszel üzleti ajánlattal cégünk megbízásából. A fed?cégem neve alatt fogsz dolgozni. Itt a két repül?jegy és a kinyomtatott megbízás. Alá kell írni és a nevedet az üres részre, beírjuk. Megállapodtunk?
– Igen, így minden világos – válaszolt. Mi van a kamerával, milyen jelszóval tudom átadni a cuccot, és hol találkozunk? – kérdezte.
– Itt van egy leírás – húzott el? a bels? zsebéb?l egy gépelt lapot -, ezt nagyon gondosan tanulmányozd át! Minden le van írva, amint megtanultad, jelszó, helyszínek a felvev? m?ködése azonnal égesd el! A kamera ebbe a karórába van beépítve – tett az asztalra Imre egy csinos darabot.
– Még valami. Mi lett az el?z? futárotokkal? – nézett kérd?en a fiatalemberre.
– Meghalt, de ne ijedj meg természetes halállal! – nyugtatta meg az új futárt Imre.
A bárban hirtelen többen lettek, mint el?tte. Egymás után három sötétruhás alak is belépett az ajtón.
Robi mozgolódni kezdett a széken, majd el?húzott a zsebéb?l egy kis magnetofont.
– Nos, fiatalember én egy fedett nyomozó vagyok a kábítószer ellenes csoporttól: Bordás Károly ?rnagy. Mindent, ami itt elhangzott, felvettem – és megmutatta a magnón lév? beszélgetés végét. – A társam kint ül egy szolgálati kocsiban és a jelzésemre vár, tehát nem ajánlanám, hogy menekülni próbáljon – mondta a fülön csípett b?nöz? szemébe az ?rnagy. A kábítószer-keresked? a hallottak miatt egyáltalán nem látszott idegesnek, nyugodtan ülve maradt és így szólt:
– Akkor most nem volt szerencsém! Nem egyezhetnénk meg mégis valahogy? Tudom, hogy maguknak rend?röknek megalázóan kevés a fizetésük. Annyit fizetnék, hogy önnek és a társának nem lenne többé anyagi gondja. Rengeteg pénzem van! – mondta, s a nyomozó arcát fürkészte.
– Tudja mit? Mondd valamit! Milyen összeget tudna felajánlani, ha eltüntetem a magnószalagot?
– 10 millió önnek 10 millió a társának!
– Igen, az összeg hallatán én benne vagyok a dologban, de biztos, hogy a társam is így gondolja – válaszolt az ?rnagy örömét nem titkolva. – Amint tudom, megsemmisítem a felvételt.
– Honnan tudja, hogy a társa is beleegyezik? – kérdezte a drogcsempész.
– Tudom, mert az ilyen ügyeinket mindig egyetértésben rendezzük – válaszolta Bordás.
Imre felállt az asztaltól és a bels? zsebébe nyúlt. A tíz perccel korábban érkezett három tagbaszakadt, sötét ruhás ember szintén az asztalhoz lépett.
– ?rnagy úr nincs szerencséje! Nagy László ?rnagy vagyok a bels? elhárítástól, mindent felvettem és önt most a társával együtt letartóztatjuk, korrupció b?ntette miatt, melyet ez a magnószalag bizonyít – közben az igazolványát mutatta.
Megbilincselte és a vendégek legnagyobb megdöbbenésére, a két békésen beszélget? ember így hagyta el az Kék Medve bár eddig a pillanatig unatkozó, ám e perct?l felvillanyozott törzsközönségét.
Legutóbbi módosítás: 2010.06.20. @ 10:47 :: Sípos Julianna