a könnyeket…
Varázslatos percek várnak,
ajtóm kell nyitnod, rádtalálnak.
Látsz egy csodálkozó szempárt,
gyöngyöző harmattal,
jöttödnek örül, marasztal.
Godold meg, mikor belépsz,
hisz soká nem enged e tekintet.
Gyűlölöm a sírást, a könnyeket.
Nem lehet kicsit szebbé tenni
– az életet?
Legutóbbi módosítás: 2010.06.04. @ 17:55 :: Sonkoly Éva