Sonkoly Éva : Ülj mellém ma

Szépek az árnyak…

 

 

 

 

Ajtót nyit rám a hajnal,

ébredek a kelő nappal.

Sugara rajzol árnyakat,

milyen szép vonalak…

 

Múlik az élet visznek

fényes nappalok…

Minden évben többet

számolok…

 

Ünnepelni kéne ma,

de nem tudok…

Magam-választotta üres

poharat lefelé fordítok.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.06.01. @ 11:30 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 582 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"