Szendrői Csaba : Szín-h?ltig

Véreben üget ki

Futunk az egymásba ér?

Mindenféle házak

A színüket olvasztom fél?

Mosolyom didaktikus

Oktatásra szánt vigyorom mára

Ki lesz a metszéspont

Kettévált világom halmazába

 

Egyedül vagyok ha

Nem figyelek máris a magány

Egyetlen húron

Kétessé vált harmóniám

Hogyan is akkordoznék

Meg minek ha vokálom visszhang

Minden oszol ha z?rös

Tudatom szélben  a pitypang

 

Gyere most és

Mint örökre örökbe hagyott

Egymás szivárványának

Komplett komplementered vagyok

S a végén ha egymásba olvadunk

Két összeizzadt tenyér

Pasztelbe örvényl?

Fekete kávémban te lettél

A tejfehér.

 

 

Ez egy hosszában félbetépett papírlap – egy vers felével, félbetépett soraival. Érdekelne a sorok folytatása, talán úgy van valami értelme. Így nincs, ez elégtelen.

Legutóbbi módosítás: 2010.06.10. @ 18:03 :: Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...