Csak hogy pont eddig kellett elmenni
Mert már a szalag is nyakat vág
És a cél ésszer? mivolta
Persze álom meg miegymás
megállni a szikla szélén
És szédülni bele a jóba
Halni az éltet? szerelembe
Merülni el egyetlen szóba
G?g mert mindenki magának
Gúny hogy nekem nem talány
Jöttem mint plakát a nyomdából
ragadtam hatalmas pitvarán
rossz hogy valaki mindig többet lép
mert ott jobb meg az igazság
pedig vákuum van az ?rben
légszomj meg fagyhalál
a szárnyam is kölcsön adtam
nem is emlékszem már kinek
úgysem ett?l sír a bohóc
a haláltól pityereg Pierro
szép hogy ambivalens az élet
szarkazmus hogy körbeér
kellemetlen ha pont a képlet
a keserédes töltelék
az x az mindig ismert csak
a többit merni megismerni
hatni meg hagyni hogy hat
felismerni hogy nem ismer ki
csak a szkafandert húzza rád
az ?rhajó az övé marad
a szerelem lelkiismeret-furdalás
félni hogy nélküled tovább
egyedül nem halad
Kedves Csaba:
központozás?
nagy kezd?bet?k?
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:58 :: Szendrői Csaba
