Szilágyi Erzsébet : Elvették a múltamat…

…így volt, vagy csak álmodom?

 

 

 

Hosszú utca, kicsi ház,
Tágas kert, bodzavirág,
Borostyán a házfalon,
Így volt, vagy csak álmodom?

 

 Szélkakas volt a háztet?n,
Forgott jobbra, balra,
Csodáltuk, hogy neki szabad,
S nem is vesztett rajta.

 

 Vén diófa mit ki nem bír,
Három lurkó fészke lett,
Egy-egy alma, s „zeng az ének”,
Így tanultuk, „szép az élet”.

 

 Régi kép akad kezembe,
Fehér masnis kicsi lány,
Felöltözve ünnepl?be,
Vigyázzban áll, hisz „El?re!”

 

 Egyre színesebb az emlék,
Látnom kell, hogy él-e még!
Sz?k kis utca, markológép,
Múltamat épp rágja szét…

Legutóbbi módosítás: 2010.06.12. @ 22:49 :: Szilágyi Erzsébet
Szerző Szilágyi Erzsébet 234 Írás
Az ELTE orosz-latin szakán végeztem. Voltam az Akadémiai Kiadó szerkesztője, a szegedi JATE Klasszika-filológiai Intézetének oktatója, a Semmelweis Egyetem nyelvtanára. Versfordításokkal már gimnazistaként próbálkoztam. Magyar verseket, novellákat csak néhány éve kezdtem írni.