Szulimán Eleonóra : Álomhajó

Nyomtatás

A jéghideg reggel riadót fújt,

álomhajónk távol, immár a múlt,

együtt utaztunk élők és holtak,

kerestünk békésebb partvonalat.

Ébredtünk fagyban, ködfelhőben

álmunkat hordtuk nappal szívünkben,

esztelen lárma fékezett, húzott,

késő estére álmunk megkopott.

Most forróság gyújt szikrát, melegít,

átölel, emel, egekig segít,

keserű nappalok elűzettek,

talán álomhajónk part felé evez.