Szulimán Eleonóra : ÁR

Nyomtatás

Kicsi szemükkel pislognak a házak,

kimosta az ár az életet.

Fájdalom, tehetetlenség,

iszaptenger, bánat,

fogy az erő, sárban

rohadnak a tárgyak.

Utolsó előtti pillanat,

a restség nem segítség,

reménytelen a holnap.

Jöttek az elszántabbak,

egymásnak kezet adtak,

apadt a víz, nőtt az erő,

nem hátráltak.

Együtt lélegzett a sok segítő,

rájuk süt a nap.