*
Valamikor gyermek voltam, tiszta
őszinte, szertelen, nem akartam
hamis hangú felnőtt lenni sosem.
Lelkemben ma is őrzöm, féltem,
vigyázom a titkot, sok-sok kincset,
ezernyi bezárt csillag-ablakot.
Valamikor gyermek voltam, vágytam
a mindenségre, benne magamat
kerestem, komisz világra leltem.
Küszöbömön dübörgött az ötven,
újabb kérdések ébredtek bennem,
némán tátogtak a válaszok,
nem volt erejük a szavakhoz.
Kortársaim ma többen anyagi
jólétben, szinte mindent elvesztettem.
Reggel átléptem az ötvenegyen,
kiscsaládom szeméből tükröződik
minden kincsem…
…ez a mindenség, az életem.
Legutóbbi módosítás: 2010.06.06. @ 20:50 :: Szulimán Eleonóra