*
Borostyánba zártad világod,
– időbe fagyott létezéseket –
angyalokat, démonokat,
istent a mindent teremtőt,
s vigyorgó ördögöt, a temetőt,
félelmeket, fájdalmakat,
kedved, örömeid.
az évezredek történetét,
a mindenséget egy csillogó kőbe,
mi kinyílik elporladva
ha dühöd roppant rajta
s hited tagadva az embert szülöd
kínok közt a világra.
Legutóbbi módosítás: 2010.06.12. @ 14:40 :: Tiszai P Imre