*
Csalódni csak boldog ember tud,
gyűlölni az,
ki megismerte a csalódást,
feledni csak azt lehet,
ki csalódásunk,
s nem érdemel mást,
nevetünk, sírunk,
ripacskodunk a színpadon,
s visszahívnánk,
kit magunk dobtunk el unottan,
boldogok lehetünk,
talán az életben egyszer,
de ha vége,
s többé már nem álmodunk,
a lélekharangban szólalunk meg,
s gúnnyal intünk a világnak:
itt voltunk!
Legutóbbi módosítás: 2010.06.03. @ 23:07 :: Tiszai P Imre