Vilmos nem nagyon foglalkozott a tanulással. Be-bement ugyan az egyetemre, de inkább az „aranyifjakkal” járt szórakozni. A pénz nem jelentett neki gondot, mert Vencel, az apja elég szép havi apanázst adott neki, hiába ellenezte a neje, Júlia.
– Miért ad annyi pénzt ennek a semmirekellőnek? Más havi háromszáz koronáért keményen megdolgozik, ő meg csak költ. Sohasem fogja megtanulni, mi a pénz értéke, ha maga így kényezteti. Bezzeg Ludmilla főz, mos, takarít, és mindenre van gondja.
– Mit idegeskedsz ezen, drágám? Egy Fekete fiúnak mutatnia kell, hogy kicsoda. Vagy esetleg magácskának kevesebb jut az esti kártyapartikra?
– Maga egy mamlasz, nem vitatkozom tovább, de ennek még lesz böjtje.
Egy szombati kiruccanás alkalmával Vilmos kissé többet nézett a pohár aljára, mint szokott. Széles nagy jókedvében a söröskorsóval betörte a Schneider étterem nagy velencei tükrét és a kristály csillárban is alapos kárt okozott. Nem volt nála elég pénz, így meghagyta Schneidernek a tulajnak az apja címét, hogy majd ő elintézi a számlát. Másnap Schneider úr meg is jelent Feketééknél. Töredelmesen elmesélte, hogy az ifiúr micsoda kárt okozott. Vencel gondolkodás nélkül kifizette az összeget.
– Maga most fizetett utoljára. Ma csillár meg tükör, holnap meg kitudja. Mostantól átveszem Vilmos nevelését.
– Mit vesz maga át drágám? Nem nagyon figyelt oda eddig a gyermekeire, nem mintha én igen, de valamivel nagyobb az elfoglaltságom, mint kegyednek.
– Ne osztozzunk most. Efelett nem lehet csak úgy elsiklani. Ha nem fogunk jobban odafigyelni rá, teljesen elkanászodik, soha nem lesz belőle ember. Tanulni nem tanul teljesen felesleges pénzszórás az egész. Behozzuk az üzletbe, tanulja ki a szakmát. Legalább lesz valami a kezében, amiből meg tud majd élni.
Így történt, hogy Vili, ha tetszett neki, ha nem, kénytelen volt beállni dolgozni. Bért nem kapott, mert Júlia ragaszkodott hozzá, hogy a Schneider féle kétezer ötszáz koronás számlát visszafizesse. Vilinek megtetszett a szakma és elég ügyes kezei is voltak. Igen ám, de abban az időben dolgozott az üzletben egy igencsak szorgalmas és szemrevaló tanulólány, Janka. Hamar össze is barátkoztak és zárás után míg a nagyságos asszony az esti kártyapartijával foglalta el magát, együtt mentek el valami kis kerthelységbe vacsorázni. Ám Júlia vizslató szemei hamar felfedezték a bimbózó kapcsolatot. Először Jankát áthelyezte egy másik üzletbe, de Vilmos megtalálta a módját, hogy továbbra is találkozzanak. Egy nap Júlia elővette a kedves fiát.
– Vilmos, mit csapod a szelet annak kis fejmosó segéd Jankának. Azonnal fejezd be ezt a kapcsolatot, nem hozzád való. Ez egy szegény lány. Szorgalmas, ügyes nem mondom, sőt igen csak szemrevaló, de mégsem hozzád való.
– Mi problémád van vele Mama? Te sem voltál mindég úri kisasszony? Te is dolgoztál, mielőtt a papa felesége lettél!
– Vilmos! Nem vitatkozunk. Szakítasz azzal a lánnyal és punktum.
Vilmos ezután titokban találkozgatott Jankával. Janka sokszor figyelmeztette, nem lesz jó vége, mert ha az anyja rájön főleg neki lesz nemulass. Megszűnhet a munkája, pedig mégiscsak szüksége van a fizetésre.
– Ne törődj ilyenekkel Jankám. Ebbe az anyám nem fog tudni beleszólni, és ha kell, akkor szembe szállok vele. Mindég szót fogadtam neki, de ez lesz az egyetlen, amiben nem.
Teltek a hónapok és persze nem maradt titokban a kapcsolatuk. Ezúttal a furfanghoz folyamodott Júlia.
– Vilmos – kezdte egy napon. – Most már eleget tudsz ahhoz, hogy elmenj külföldre és egy kicsit világot láss, fejleszd a tudásodat. Apáddal megbeszéltük, hogy kimész Párizsba, Antuan mester üzletébe. Már le is tárgyaltuk vele. Ott fogsz dolgozni, mint fodrász segéd. Fizetést kapsz természetesen, de neked kell ebből magadnak kigazdálkodnod mindent. Fejlődhetsz a szakmában is, mert Antuan ma az egyik leghíresebb tekintély a kontinensen, és ha valaha elmész máshova dolgozni, másképp néz ki, hogy ott az ajánló leveled Antuantól, hogy nála dolgoztál. Vagy ha egyszer saját üzletet nyitsz, kiteheted cégérnek.
– Anyám, mi van e mögött, hogy ennyire el akar maga engem innét zavarni?
– Mi lenne? Mire gondolsz? Én pusztán csak az előmeneteled miatt küldelek ki.
– Na jó! Tudom, nem tehetek mást, mennem kell. Viszont van egy kikötésem. Maximum egy év, és ha visszajövök, akkor feleségül veszem Jankát. Ebbe nem engedek beleszólást.
Júlia csak állt leforrázva, próbálta játszani, mint akinek semmi tudomása sincs arról, hogy titokban még mindig együtt járnak.
– Rendben van, Vilmos. Velem lehet alkudozni. Ha el akarod venni azt a lányt egy év múlva is, és ő is megvár, áldásom rátok.
Vilmos örült is meg nem is, hogy némi győzelmet aratott anyja felett. Csupán az volt a gondja, hogy Janka mit fog majd szólni a friss hírekhez.
Ludmilla körül is zajlott az élet a menedékházban. Neki is megtetszett valaki, de ez egyelőre nem szúrt még szemet senkinek sem. A konyhán dolgozott egy ügyes fiatal legény, József, akivel kokettáltak.
Vili hamarosan útra is kelt, de előbb még gyűrűt vett Jankának.
/folyt. köv./
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:58 :: Avi Ben Giora.
