Telt múlt az idő. Vilmos nem nagyon írt haza a családnak. Bezzeg Jankának minden héten, és tőle érdeklődött az otthoni eseményekről. Janka szorgalmasan beszámolt mindenről. Megírta a nagy eseményt is, hogy „nagyságos asszony” hatalmas összeget nyert és világkörüli útra készül, melynek keretében meg szándékozik látogatni Párizsban Vilmost. A zsíros-hegyi menedékházban egy nagy estélyt rendeztek, melynek keretében ő és a férje, Vencel a környék szegényei közt ruhát és cipőt osztott szét. Csinált Júlia egy alapítványt, amelyből a falu tehetségesebb, de nem tehetős gyerekeit kívánták finanszírozni a tanulásban.
Vili Párizsban kezdett lassan felfelé haladni a „ranglétrán”. Antuan kinevezte üzletvezetőnek és egy újabb egyéves szerződést akart vele kötni. Vilmos nem utasította vissza, de gondolkodási időt kért. Arra hivatkozott, hogy anyjával ezt meg kell beszélnie, és van egy menyasszonya is Budapesten.
Júlia azt gondolta, hogy váratlan megjelenésével meglepetést okoz majd Vilmosnak. A meglepetés fordítva sült el, mert Vilmos közölte, hogy újabb egy évre leszerződne Antuannál, a félretett pénzéből pedig üzletet nyitnak Jankával. Júlia azt gondolta, Vili elfelejtette Jankát, már rég a csinos párizsi nőket részesíti előnyben. Az í-re a pont az volt, hogy Vilmos bejelentette, mindenek előtt hazautazik eljegyezni Jankát, és utána jön csak vissza.
– Szóval még mindig nem mondtál le arról a kis hajmosó lánykáról. Hova tetted a szemed, amikor itt Párizsban szebbnél szebb lányokat ismerhetnél meg.
– Megmondtam, hogy Jankáról nem mondok le. Ezt a további egy évet sem akarom kihagyni, de előzőleg eljegyzem, ha tetszik ez mamának, ha nem.
– Rendben van, hiszen megígértem. De most mondok neked valamit. Nyertem egy nagyobb összeget, amiből utazni akarok egy kicsit. Körülbelül egy év múlva újra itt leszek, akkor együtt mehetnénk haza, és rögtön elvehetnéd feleségül.
Egyezséget kötöttek, de azzal a feltétellel, hogy együtt felhívják az üzletből Jankát és közlik a hírt. Úgy is történt. Vilmos az anyjának adta át a telefont, hogy ő mondja meg Jankának. Mikor kapcsolták az üzletet és a „nagysága” őt kérte a telefonhoz, Jankában meghűlt a vér. Ugyan miért kéri őt személyesen? Történt volna valami Vilmossal? Vagy esetleg meg akarja vele ígértetni, hogy soha nem lesz Vilmos felesége, még ha az akarja is őt? Félve vette át a telefont.
– Parancsoljon nagyságos asszony, miben lehetek a szolgálatára?
– Ide figyelj, lányom! Itt áll mellettem a fiam, Vili is hall minden szót. Tudom, hogy eljegyzett már, de most akarok mondani neked valami fontosat.
Janka szívverése felerősödött. – Uram-atyám, csak nem azt akarja mondani, hogy beszélt Vilmossal és azt erőszakolta ki tőle, hogy ne vegye el feleségül?
– Szóval én most utazom tovább. Egy év múlva jövök vissza és együtt utazunk haza. Hajlandó vagy még egy évet várni rá, vagy most még felmondhatod a kapcsolatot.
– Akár még öt évet is hajlandó vagyok.
– Na akkor adom neked Vilmost, beszéljétek meg. Áldásom rátok.
Vili és Janka sokáig beszélgettek, tervezgettek. Júlia egy idő után visszakérte a telefont és Vencelnek is elmondta a tervet.
– Ne csináljon semmi felhajtást sem. Mához egy évre otthon leszünk, és akkor megrendezzük a lagzit. Addig is tartsa a frontot. Gyulát meg tartsa szem előtt, mert még egyszer nem húzom ki a csődből.
Az egy év, az nem egy év lett. Egyfelől azért, mert Vilit átküldte Antuan Londonba, hogy az ott nyitott üzletet vezesse. Vilmos tiltakozott az egy év miatt, és hiába hivatkozott arra, hogy angol nyelvtudása nem a legjobb, nem volt apelláta.
– De hiszen anyám is ide jön, mit fog neki mondani, monsieur Antuan?
– Az a legkevesebb. Most nemrég kaptam tőle telegramot Madagaszkárról.
– Honnét? Madagaszkárról?
– Nincs mit csodálkoznia. Már lassan fél éve ott van, örökbe akar fogadni egy néger gyereket. A formaságokat próbálja intézni. Ha pedig időközben megérkezik, akkor természetesen elengedem vissza Budapestre. Utána a friss feleségével visszavárom.
Így lett az egy évből mégis öt, amit Janka „felajánlott”.
/folyt. köv./
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:58 :: Avi Ben Giora.
